Az őshonostól a turistáig, a kolosszálistól az aprócskáig, a vízitől a parlagiig számos, és sok esetben mindmáig számolatlan madárral találkozhat a sasszemű ornitológus. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk öt helyet, amik fokozottan ajánlottak minden Vajdaságba látogató madárkedvelő vagy madarász számára.


Császár-tó

 

Photo by: mcveja

 

Nagybecskerektől mindössze 17 kilométerre, a Tisza és a Bega folyó között terül el Európa egyik legnagyobb madárrezervátuma, a Császár-tó. A rezervátum jellegzetes vizes, füves és erdős területeinek kollázsszerű változatossága nem csak a lelkes ornitológusokat vonzza a Bega-meder köré. A téli hónapokban 30 000 vízimadár tartózkodik itt, és biztosan számíthatnak a madarászok figyelmére. A vörösnyakú vöcskök és szalakóták lakóhelyén szerencsés időzítéssel akár olyan átvonuló madárfajokkal is találkozhatunk, mint a bütykös ásólúd, a kis lilik, a lócsér vagy a kerceréce.

 

Ludasi-tó
Photo by: Wikimedia: Epistola8

 

Szabadkától 12 km-re keletre terül el vizes, réti és sztyeppi élőhelyeivel a Ludasi-tó. A tó és a nádas már 1955 óta védelem alatt áll, 1994 óta pedig a környező nyolcszáz hektáros terület is felkerült a vizes élőhelyek megőrzésére létrehozott Ramsari Egyezmény jegyzékére. Többek között a Szelevényi-homokpusztát is magába foglaló terület egyedi vizes élőhelyei, és az itt fellelhető biodiverzitás kiváló otthont biztosít a selyemgémeknek, a barkóscinegéknek, a vörösgémnek vagy a sitkéknek. A lelkes madárrajongókat áprilistól szeptemberig várják a szervezők.

 

Sóskopó

 

Photo by: Kovács Szilárd

 

Ha létezne a madarak számára egészségturizmus, akkor a Sóskopót  kellemes wellness-szállodának tekinthetnénk. Ez a nagy jelentőségű pihenő-, táplálkozó- és éjszakázó hely Szerbia egyik legjelentősebb madárlelőhelye, ahol az őszi vonulásokkor egyes napokon akár 17 000 darvat is meg lehet számolni, ezenkívül több ezer lúd és réce is útba ejti az időszakosan kiszáradó szikes mocsarat. A Tisza valamikori mederágában kialakult területen tilos a vadászat. Itt a madarak könnyen táplálékhoz juthatnak, és a kedvező földrajzi elhelyezkedésnek hála, ebben a viszonylag kis rezervátumban 220 madárfaj található, amiből kb. 80 fészkelő. A Ludasi-tóhoz hasonlóan, a Sóskopóra is vonatkozik a Ramsari Egyezmény.

 

 

Fruška gora

 

Photo by: Aleksandar Milutinović

 

A vérbeli felfedezők és kalandorok számára  gyönyörű vidékei miatt a Vajdaság ékszerének is nevezett Fruška gora (Tarcal-hegység)az ideális választás. Ez a viszonylag alacsony röghegység sok olyan állattal és növénnyel büszkélkedhet, amikkel a világon egyedül itt találkozhatunk. Ezt korábbi szigetjellegének köszönheti, hiszen évmilliókkal ezelőtt a mindent elárasztó Pannon-tengerből úgy emelkedett ki, akár Magyarországon a Mecsek vagy a Villányi-hegység. A foltos szalamandrától a keresztes viperáig, a vadmacskától a gímszarvasig, a sokfajta denevéren át egy jó túravezető segítségével akár annak a három parlagi saspárnak az egyikével is találkozhatunk, aminek a fészkét és annak környékét nemrég a legszigorúbb védettség alá helyezték. A Tarcal-hegyen élő több mint kétszáz madárfaj ragadozói közül fészkelnek itt sólymok, kányák és ölyvök is. Rudolf trónörökös már az 1870-es években felfedezte itt a barátkeselyűt, azóta ez a madár bekerült a rohamosan pusztuló fajok közé, és fokozottan védett lett.

 

 

Holt-Tisza

 

Photo by: Gergely József

 

A listánkra felkerült helyek közül valószínűleg a Gyöngysziget tudja a legegzotikusabb élővilágot felvonultatni. A Tiszának ez a 391 hektáros holtága Bácsföldvártól 6 km-re keletre, Törökbecsétől pedig 5 km-re délnyugatra található. Fokozottan védett természetvédelmi területnek számít, számos növényritkasága, maradványfaja védett, és több halfajára is vonatkoznak a Berni Egyezmény előírásai. Az itt élő 166 madárfajból 87 védett, közülük egyesek a világ legveszélyeztettebb madárfajai közé tartoznak. A kis kárókatona, a cigányréce vagy a rétisas nem csak az országban számítanak ritkaságnak, hanem világszinten is a legvédettebb fajok közé sorolandók, de errefelé nem ritka madár a gyöngybagoly, a bölömbika, vagy a kékbegy sem. És hogy honnan az elnevezés? A legenda szerint hajdanán akkora tökök termettek a Holt-Tisza mentén, de legalábbis ezen a környéken, hogy a holdfényben gyöngynek nézte őket az ember. Sok-sok gyöngynek.