Zentai Városháza

Zenta legimpozánsabb, leglátványosabb és legmeghatározóbb épülete, mely a település szimbólumává vált.

1911. április 16-án,  a régi városháza és a főtéri Szent István-templom leégett. A megrongálódott épület statikai és gazdasági szakvéleményezése után az építészeti bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az objektum olyan mértékben károsodott, hogy megjavítása már nem lehetséges, és az akkori képviselő-testület hamarosan döntést hozott egy korszerű új városháza megépítéséről. Az országos tervpályázatra 15 pályamű érkezett, az I. díjas tervnek pedig Kovács Frigyes budapesti építész „XX. század” jeligéjű munkája bizonyult. A város által meghatározott változtatásokkal végül 1912 késő őszén láttak hozzá a monumentális épület megépítéséhez. A munkálatokat 1914-ben fejezték be. A főtérre néző, szecessziós konceptusú épület a városkép fő meghatározója, egyben a legimpozánsabb zentai épület, masszív tornya szinte uralja a városképet, kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió jegyeit viseli. A városháza díszlépcsőházának egyedi, remekbe szabott galériája, díszítése és közgyűlési terme szintén a szecesszió egyik kimagasló építészeti emléke.